Hozd ki magadból a maximumot, de mi számomra a határ?
Természetesség vs. túlzásba vitt plasztika
Biztos vagyok benne, hogy ez a topic mozgatja meg leginkább a hölgyek ingerküszöbét. Amióta foglalkozom a témával, azóta egy nagyon széles skálán mozognak a példák, ellenpéldák… Hogy kinek mi a szép? Kinek mi a túl mű, illetve a természetes, ez egy örök vitakérdés marad. Abban viszont egyetérthetünk, hogy jelenleg a világban egyre inkább tartjuk fő szempontnak a természetességet, miközben egyre több “tucat” klón jön velünk szembe az online világban.
Bevallom, volt időszak, amikor én is – mint sok más hölgytársam – lecsekkoltam az aktuális párom exeit…Legalábbis akinek ismertem a nevét. Volt, akit kifejezetten gyönyörűnek találtam és sokszor elgondolkodtam azon is, vajon mit keres a párom mellettem, amikor ilyen bombázó volt az előző partnere…:) Tökéletes arcbőr, igényes smink, ápolt külső. Majd pár hónappal később a régi lakhelyüknél járva összefutottam vele. Azaz onnan jöttem rá, hogy az ex lehet, hogy hangosan rám köszönt. (tehát ő megismert:)) Majd a döbbenetes felismerés után 5 percig ügyelnem kellett rá, hogy ne üljön ki a teljes döbbenet az arcomra. Konkrétan egy másik nő jött velem szembe. Közel nem az a tekintet, ami online elárasztja az oldalát. A tökéletes bőr helyett egy pattanásos, nem a bőrszínével azonos alapozóval elfedett arc, apró hangsúlytalan szemek, hosszú lábak helyett egy alacsony termetű kislány tipegett felém. Közel nem sugározta azt a magabiztosságot, mint amit online sugallt. Beismerem, hazafelé menet azért volt bennem egy pici elégtétel, de sokkal erősebb volt bennem a kérdés, ezt vajon miért kell? Miért jó valakinek egy online térben fenntartani egy hamis képet? A valóságban pedig miért jó, ha mindenkinek csalódást okozol?
Félreértés ne essék, nem a külsővel volt problémám, (én is rengetegszer vállalom a saját hibáimat, hisz nem ettől vagyunk tökéletesek), hanem azzal van a baj, hogy nem vállaljuk magunkat, és szebbnek akarjuk láttatni a külsőnket nem gondolva arra, mennyi problémát okozunk ezzel magunknak, illetve annak a fiatal nőtársadalomnak tiporjuk sárba az önbecsülését, aki nem tud filterekkel versenyezni. S ha nem tudja a fiatal társadalom a Faceapp-okkal felvenni a versenyt, elkezdődik a lelki eltorzulás, túlzásba esett műtétekkel csúfítják el magukat már tizenévesen, illetve huszonéves hölgyek válnak tucatbabákká a társadalomban. Óriás felfújt száj, eltúlzott kontúr, átformált arc, kiemelt járomcsont, műtött mell, fenék és sorolhatnám…
Tizenévvel ezelőtt még én is elgondolkodtam azon, milyen lenne, ha mondjuk a mellemet megnagyobbítatnám… Ma meg már nincs olyan szépségverseny, ahol ne lenne minden második lánynak a melle műtött, vagy a szája töltött. Sőt, ugye Hollandiában idén először transznemű nyerte a női szépségverseny döntőjét. Sokat elmond a helyzet a jelenlegi társadalmunkról… ez az új természetes modell. Amikor arról beszélünk, hozzuk ki magunkból a maximumot, ma már teljesen másra gondolok. Arra, hogy legyünk büszkék az adottságainkra, amivel másabbak vagyunk, mint a többiek és “abból főzzünk királyi lakomát”, amink van. Az egészséges táplálkozás és rendszeres testmozgás senkinek nem fogja elcsúnyítani az önképét, de talán ami még ennél is fontosabb, az egészséges lélek sem, hisz ha valaki megtalálja a lelki egyensúlyát, hirtelenjében elkezdi értékelni magát és rájön, hogy a szépség teljesen mást jelent neki, mint azoknak, akik a külsőségekben hajszolják azt.
Visszatérve a saját meglátásomra, az arany középút híve vagyok a témában. Harminc éves koromig valóban elég volt a napi edzés és egészséges életmód, ennek ellenére a ráncok, a bőrünk kora sajnos időben nem visszafordítható. Legnagyobb örömömre a mai “plasztikai trend” is kezd eltolódni a természetesség irányába és azt is észrevettem, hogy egyre kevésbé fájdalmas beavatkozással egyre szebb, természetesebb eredményeket lehet elérni. Ma már olyan kezelések is igénybe vehetők pl. az EverDerm Klinikán, amivel maximálisan megmarad az eredeti mosolyunk, karakterünk, sőt, sokkal természetesebb hatást érhetünk el, ha nem az összes ráncot szeretnénk mindenáron “kivasalni”, hanem meghagyva egyet-egyet nem tűnik el a személyiségünk. Legalább húsz féle ilyen jellegű beavatkozás is elérhető az EverDerm Laser platformján, amikből kedvünkre válogathatunk. Még nekem, szoptatós anyukáknak is tudnak hatékony, de kíméletes kezelést ajánlani.. Meg is lepődtem..:) Azt gondolom, az eltúlzott “botox-babák” ideje lejárt!:) S ami ennél is fontosabb, főleg anyaként, hogy mit mutatunk a jövőbeli generációnak. Inkább bevállalom azt a pár rosszindulatú kommentet a külsőmet tekintve, minthogy eltorzult társadalomban nőjön fel a gyerekem. Legyünk büszkék arra amink van! Tisztelettel bánjunk saját magunkkal is, így tud megjelenni a mindent elsöprő kisugárzásunk is!
S bár azóta sem műtettem meg semmit magamon, nem is bánom… Semmivel nem lennék több átszabva mint így, természetesen. Így is a legszerelmesebb feleség vagyok és soha nem éreztette a férjem, hogy ez ne lenne neki elég…:) Sőt, gondoljunk csak bele, ha minden fotómat szerkeszteném és így ismerkedtem volna a férjemmel, vajon jól esett volna-e az első találkozásnál az arcára írva ugyanazt a csalódott döbbenetet látni mint amit én is éreztem sok emberrel kapcsolatban? Mennyivel jobb azt hallani első találkozásnál, hogy élőben még szebb vagy mint a képeken… Lehet, hogy az első pőre őszinte képet nehéz megmutatni magunkról, félve a sebezhetőségtől, a fájdalomtól, a visszautasítástól, de mint ahogy a szavakkal is hasonlóan az első mondatot nehéz csak kimondani, úgy itt is az első lépések tűnnek nehezebbnek. Utána úgy belejövünk, hogy nem értjük, eddig miért nem így csináltuk…:)
Szóval szubjektív mérce, kinek mi a határ a természetesség és a túlzott plasztika, illetve a Faceapp-os külső között, de a kevesebb néha több elv itt is tökéletesen működik. Használhatunk kezeléseket, beavatkozásokat, de csak amíg kiemeli a természetes személyiségünket, szépségünket, nem pedig egy újat ad. A kettő között óriási a különbség! Olyan jó lenne, ha az élet minden területén vállalnánk önmagunkat, a tetteinkért a felelősséget, arccal és névvel mernénk emberek elé állni,
s az online illetve valós tér végre jobb példát adhatna a jövő generációinak…
