Ne sürgesd a tested!! Hagyd, hogy egyedül is dolgozzon!
Még hónapokkal ezelőtt megírtam a blog topikokat, s ebben a sorrendben kezdek bele mindig a témák írásába. Nem tudom mi volt velem anno, de mintha saját magamnak adnék tanácsokat hónapról-hónapra… Így, hogy kiírom magamból nektek, remélem sokan együtt tudtok velem gondolkodni és a végére mindenki kisimul egy kicsit..:))
Szóval mizu a címmel? Ne sürgesd a tested, hagyd, hogy egyedül is dolgozzon!!:))))
Hogy miiiiiiii???:))) Na jó, ez ebben a formában teljesen betartandó szabály. De mi van a türelmetlen személyekkel, akik megszokták a kockákkal együtt vizsgálni magukat a tükörben? Az az igazság, hogy amíg várandós egy nő, teljesen rendben van, hogy eltűnnek, hisz mindennek megvan az oka, s izgalommal teli minden pillanat, ahogy legbelül lépésről lépésre figyelhetjük a pici babának fejlődését. Gond nélkül megeszem a kívánt nassolnivalót, automatikusan megváltozik a prioritás egészséges kereteken belül… Viszont amint világra hoztuk a gyermekünket és “elvégezte a gyönyörű feladatát a testünk”, bennem azonnal elkezdett működni egy képzeletbeli visszaszámláló 6 hétről indulva.
Az első hetek türelemmel a “túlélésért” zajlottak, hogy kialakuljon egy napi rendszer és a szervezetünk megkapja a minimum alvásadagját az állandó teendők mellett, majd nagyjából pont a 6. héten Geri felszerelte a régóta vágyott tükrömet az előszoba falára és minden megváltozott.:)
Eleinte még csak magamban küzdöttem amikor 6 hét letelte óta elsétáltam előtte, majd napról napra azon kaptam magam, hogy már a férjemnek is puffogok és türelmetlen megjegyzéseket teszek az alakomra. Természetesen óramű pontossággal vetettem bele magam az otthoni edzésekbe és építettem a napi rutinunkba, de amit szülés előtt türelemmel kezeltem, annak most nyoma nincs a szülés után és nem vagyok képes kivárni az időt. Azonnali eredményre vágyom már az első heti mozgás után, s folyamatosan vitatkozom magammal a külalakomat illetően.
Első körben lefektettem a saját szabályaimat:
- A legfontosabb ugye, mint minden diétában a táplálkozás.. :)) Ahhoz, hogy ezt a súlyfelesleget ledolgozzuk, eggyel komolyan fogyókúrába kellene kezdenünk, figyelve pontosan a napi kalória bevitelre. Amint kiszámoltam magamban a lehetőségeket, rá kellett jönnöm, hogy ezt a szigorú étrendet most még félre kell tennem, hisz mindennél fontosabb, hogy az anyatejes táplálással a lehető legtöbb védelmet kapja a kislányom ugyanúgy, mint a kisfiam is kapta anno. Ráadásul Blanka pocakja nagyon érzékeny, ezért az sem mindegy, milyen zöldséget, vagy húsokat fogyasztok és hogyan készítem azokat el. Szóval a durva turbó diéta híve sosem voltam, de most sem válok azzá..:)))
- Ok, akkor maradt az edzés. Tény, hogy elég durván le tudom magam mozgatni akár a 4 fal között is, bár a lehető legtöbb víz kifejezetten a kardio edzésekkel távozik belőlünk, ami a szoptatás miatt szintén nem túl kedvező, ezért maradtak az erő-állóképességi feladatok butított verzióban, saját testsúllyal, babámat magamra kötve. Megfogadtam, hogy kitartó leszek és igyekszem naponta elvégezni 40 percben az otthoni tornámat. Amíg 1 gyerkőcöm volt, a nap bármely szakában elvégezhettem, most viszont igyekeznem kell még délelőtt lemozogni magam, mert amint hazaérnek a fiúk, már minden más feladat terítékre kerül és maradnak a nagy kinti séták a csapattal…
- Természetesen nem csak az edzésre koncentrálunk, hanem minden plusz kiegészítő tevékenységre, ami még belesegíthet a fogyásba. Ilyen például a szorosabb fűző vagy deréköv használata otthon napi 3-4 órában. Az első 6 hétben is hordható, megkérdeztem a dokimat, így hát elővettem a szekrény mélyéről és bíztam benne, hogy legalább centiben, lokális területen is rá tudok segíteni a kívánt eredményemre. Azaz rásegítettem volna, ha átért volna az öv..:))) Meg kellett várnom a 6 hét leteltét és pár napja értem el arra a szintre, hogy egyáltalán be tudom magamon kapcsolni. Arról nem is beszélve, hogy mozgás közben most még folyton lepattan rólam…:DDDD Szóval újra és újra nyugtatgatnom kell magam..:DDD
- Talán az egyetlen pont, amit lazán be tudok tartani, az a rengeteg folyadékbevitel. Terhesség alatt is illetve most is 3 litert biztosan beviszek a szervezetembe napi szinten. Sokan tévhitből azt gondolják, hogy ha a szervezete felvizesedett, akkor talán kevesebb folyadékot kell inni, hogy kiürüljön a többlet..:DD Baromság sajnos, nincs összefüggés, a legmelegebb nyári hónapban szültem, ezért talán eggyel még inkább megtartotta a testem a folyadékot. De semmiképp nem kell most kevesebbet fogyasztanom belőle, sőt.
- Az első pár hét álmatlanabb és rendszertelenebb éjszakája után üdítő élmény volt az EverDerm-be “elszökni” és a “Face-up Golden Therapy” kényeztető arckezelésével tölteni a bőröm. Annak eredménye még napokkal később is látszódott, kárpótolva kicsit a türelmetlen énemet. Eszembe is jutott azonnal, hogy ha már ott vagyok, rákérdezek, mikor próbálhatom ki a “csodaszéket”..:))
Amikor az EverDerm Laser márkanagyköveti szerepéről kezdtünk beszélgetni, már várandós voltam és ami leginkább izgatta a fantáziámat, az a szülés utáni regeneráció volt, azon belül is nagy sikernek örvendett az Emsella kezelés, a gátizom erősítő intim torna, alig vártam, hogy kipróbáljam. és még mindig várom, addig itthon végzem a Kegel-gyakorlatokat, míg szoptatási időszakban vagyunk, s majd utána vetem rá magam erre a gátizmot stimuláló gépre. Tehát szinte mindennapi mantra gyakorlatom a TÜRELEM szó, amit kos létemre még nagyobb feladat elsajátítani.
Az eddig felsorolt fogyást segítő módszerek közül a szoptatás mellett összegzésképp maradt az otthoni edzés és magas folyadékbevitel, valamint az egészséges étrend a puffasztó dolgokat, illetve tejet kihagyva. Azt gondoltam, másodszor szülő anyaként már rutinból fog menni ez a “kilóolvasztó” rész, de azon kapom magam, lépten-nyomon keresgetem vissza a Beni szülése utáni fotókat és akaratlanul is hasonlítgatom a testem az akkori állapotokhoz. Nem mindig tudom magam meggyőzni, hisz kevés idő telt el a 2 szülésem között, idősebb is vagyok, ugyanakkor korábban is tértem vissza most picit a színpadhoz… Ennek ellenére tényleg nagyon fontos, hogy ne legyünk türelmetlenek magunkkal szemben, illetve ne felejtsük el azt a bölcs gondolatsort, hogy valóban adjunk időt a testünknek magától is dolgozni, senkinek sincs egyforma genetikája. Várandósan is 9 hónap alatt formálódtunk át, ugyanúgy 9 hónapot adjunk a testünknek a visszarendeződésre is. Bölcs gondolat, a következő blogig mindenképp ezt használom majd napi “mantraként” a türelem szó mellett.
