Kedves EverDerm látogatók, Hölgyeim!!
Megszavaztátok az oldalon a blogolást, legnagyobb örömömre, hisz előtte soha ilyet nem csináltam, viszont abban biztosak lehettek, nem egy klasszikus blogot fogtok kapni, annál sokkal őszintébben és nyitottabban szeretnék írni nem csak a szépséghez való hozzáállásomról , hanem minden más elfogadással kapcsolatos témáról is, ami -bízom benne- kicsit nektek is tud majd ezáltal segíteni.. Szeretném nektek nem csak egy-egy időszakomat bemutatni, annál inkább folyamatában is bevezetnélek benneteket a testem változásaiba.. mind a jó, mind a kellemetlenebb hozadékaival együtt.. Megoldásokat keresve és megnyugtatva mindenkit, nincs egyedül a problémákkal…
Szóval Dér Heni énekesnőként sosem gondoltam volna, hogy pont a szépség témán belül kapok helyet arra, hogy a gondolataimat megosszam veletek.. Sokszor, sok éven keresztül aggatták rám az “ország legdögösebb előadója” címkét miközben soha nem kértem ezt a titulust… Kaptam, de vajon miért??
Mert gátlástalanul vállaltam a színpadon saját magam és határozottan álltam ki a női erőviszonyok mellett…Természetesen ezáltal kaptam hideget-meleget is, de nyilván ha valaki képernyőn szerepel, illetve a nyilvánosság előtt, elengedhetetlen hogy céltábla legyen..
Hogy mi a titok amiért egészséges elfogadásban tudok élni mégis a testemmel?
Az elfogadás, ami a kérdésben is szerepel és olyannyira elcsépelt már, hogy sokunk szisszen fel a szó hallatán, hisz mindenki mondja, de kevés embernél látjuk a valós értékét. ..
Azt hiszitek én azonnal elfogadtam magam?? Nem volt egyszerű menet…
Ezzel természetesen nem azt akarom mondani, hogy túlsúlyosan is az elfogadás a titok, sőt.. Kőkemény munka az elfogadás: munka a testünkkel, munka a lelkünkkel.. Viszont fontos figyelembe venni, hogy minden embernek más a saját maximuma, más a genetikája, mások az erényei, ami alapján dolgoznunk kell..
A belefektetett munka az, amit értékelni tudunk és lehet, hogy még így sem leszünk olyan idolok, mint ami minden online felületen szembe sétál velünk, de nem is baj.. A saját maximumunk a cél, a többit el kell fogadnunk, a genetikai hibáinkat pedig érdemes megszeretnünk, hisz ettől leszünk mások mint a többiek, ez adja meg a saját szépségünk esszenciáját..
Hogy nekem mi volt a legnagyobb elfogadás a testemmel kapcsolatban?
Nem árulok el titkot, ha azt mondom, a bőröm.. Juuhhhuuu!!! Igen, leírtam… Le mertem írni… Meg még nyilván jó pár más dolog, amikről ha szeretnétek, később beszélek… :)))
Tinédzserkoromtól kezdve küzdöttem, hogy szebb legyen az arcbőröm… Sajnos gyulladásosságra hajlamos, aknés bőröm volt, tág pórusokkal, egyenetlenebb bőrfelszínnel… Ahhoz hogy ezzel megtanuljak élni tizenévesen, jött a nagy felismerés, hogy elkezdem sminkelni magam és az majd mindent elfed… Mondanom sem kell, hogy ezek után a gimis években még az utcára sem voltam hajlandó smink/ alapozó nélkül lépni.. Úgy éreztem, ezzel a “maszkkal” egy pajzsot kreálhatok magamnak, ami mögé elbújhatok és nem kapok majd bántó megjegyzéseket.. Sajnos a bőröm a rendszeres alapozók használatával még kevésbé tudott lélegezni, regenerálódni, így a problémám csak tetéződött… Mígnem egy kozmetikus tanácsára 17 évesen elkezdtem fogamzásgátló tablettát szedni, hátha megoldja a zűrt a hormonháztartásomban és megszűnnek az állandó aknés gyulladások.. Nos, esetemben semmi sem változott, csak annyi, hogy egy egészséges kis vizes fedés burkolta be a testemet..:))))) Ez nagyjából a Megasztár időszaka, amire mindenki úgy emlékszik vissza, mintha egy kis husis lány lettem volna.. (pedig csak a víz tett hógolyóvá, ezáltal még több bántó megjegyzést kaptam az alkatomra is..:))
Ismeritek az érzést amikor kétségbeesetten kezdesz minden jött-ment hókuszpókban hinni, kipróbálni, ezek után nálam is ez történt.. A küzdésem következő állomása az “orvosi savazásos” megoldás volt abban bízva, hogy az összes létező aknés hegem eltűnik majd, megújul, megfiatalodik a bőröm és “tabula rasa” indíthatok egy tiszta lapot a bőrömmel kapcsolatban.. Fejest ugrottam minden létező kezelésbe, nem mérlegelve kik ajánlják nekem, milyen következményekkel jár, s nem tudtam tiszta képet kapni arról sem, mi az, ami nekem igazán jó lesz.. Gyakorlatilag a 20’-as éveimet végigteszteltem, visszatekintve egy “kozmetikai kísérleti nyúl”-lá értem..:))) A bőrproblémáim időszakosan javultak, de a folyamatos következetlen kezelések hatására új problémák is előbukkantak, mint. Pl. A májfoltjaim..
Összességében azt kell mondjam, meg kellett nekem is érnem a bőrápolás rejtelmeire.. Nekem is, a testemnek is.. Ezt a harmincas éveimre értem el, amikor egyre inkább mondtam nemet az újabb és újabb archámlasztós ötletekre, egyre inkább kezdtem szkeptikusabbá válni kozmetikai márkák, kezelésekkel kapcsolatban és egyre inkább megválogattam, mit kenek a bőrömre, elindult az elfogadás.. Sajnos mire az ember rájön, addigra sokszor valóban nem lehet csodát tenni, de valami belső erő elindult bennem és elindított az önmagam megszeretése útján…
Az EverDerm Laser-kapcsán a legszimpatikusabb az a fajta empátia, amivel a kliensekhez állnak. Egyszer sem éreztem azt, hogy nekem ezt vagy azt kötelező kipróbálni, mert azzal teljesen új arcot varázsolhatnak nekem. Mindig is jobban hittem az egyenes mondatokban, a kiváló szakemberekben és az ehhez kötődő remek termékekben, amivel nem csodát ígérnek, hanem csodát kapnak az ügyfelek.. Hmm..Ugye hogy másképp hangzik? Nos így indultam el ezen a közös úton, s bátran vágtam bele várandósként is, mert az évek alatt megtanultam az elfogadással járó kényeztetés, szeretet jelentőségét is.. Hölgyeim!! Nem önzőség kicsit foglalkozni magunkkal, még várandósan is találtunk olyan természetes vitalizáló eljárást, amivel akár csak felüdültebbé tehetem az arcbőröm.. Megfizethetetlen pillanatok ugyanúgy, mint az érzés, amikor magabiztosan kiállsz több ezer ember elé egy színpadon és vállalod teljes valódat, sőt, büszke vagy rá…
Ha szeretnétek, mesélek még erről az útról, szívesen bemutatom az általam idealizált szépség fogalmát több bogbejegyzésen keresztül általatok is érintett témákat boncolva..
Szeretettel: Dér Heni
